Bíró András

ELŐSZÓ

Egy Hofi Gézával készült fotóért ugrott be hozzánk M. Nagy Péter barátom és kollégám (Megjelent az Érdi újságban. 2002. ápr. 19-én, a lap 5. oldalán), mikor elővettem a fényképalbumot, meglepődött, hogy mily sok neves ember néz vissza rá, társaságomban. Pedig hát, lehetnének többen is. Hivatásomból adódott ugyanis, hogy összejöttem oly emberekkel, akiket manapság a történelem tart nyilván. Közös fotónk azonban sokakkal nem készült. Lám, Pacelli bíborosnak, az Eucharisztikus Kongresszus idején 1938-ban egyik ministránsa voltam a Margit-szigeti Nagyszállóban, majd Tanna bíborosnak, Szicília érsekének a Márta-nővérek Reviczky utcai zárdájában. Aztán nem készült közös fotó BethIstván hajdani miniszterelnökről (1921-1931), aki tartotta velünk a rokonságot s születésünkkor minden alkalommal levélben gratulált szüleinknek.
Még korábban, amikor Jászberényben, 1934-ben látogatóba jött hozzánk Ady Lajos, (Endre öccse) a Széchenyi utcai házba, bizony ekkor sem készült fénykép. Igaz, nagynénjével, Péli Józsefné, Ady Karolinával, az Erdélyből nálunk időző nagyanyámmal kívánt találkozni. Nem készült fotó arról a kisdiákról sem, aki 1935 májusában a mezőgazdasági kiállításon autogramot kért és kapott Móricz Zsigmondtól. Bizony, nem készített pillanatfelvételt senki, amikor 1936 májusában az Abbázia kávéházban átadtam öt versemet József Attilának. Mivel gépírásosak voltak, ott hamarjában el is olvasta s kettőt megdicsért közülük. Nem volt jelen fotoriporter az Országház büféjében sem 1943 őszén, amikor is Bajcsy-Zsilinszky Endre társaságában kavargattam a feketét, a békekötés kérdéseit latolgatva. Hirtelen számukat sem tudnám megmondani, hogy hány érdekes és jelentős emberrel hozott össze a sors. Köztük találkoztam 1945 májusában az Európai Haderők Főparancsnokával, Eisenhower tábornokkal, az USA későbbi elnökével. Egy hónapig a fogoly náci és nyilas főtiszteknek szakácsa voltam.
Aztán később, újságírói pályámon nagyon sok híres emberrel volt szerencsém beszélgetni Berda Jóskának, a kitűnő költőnek csaknem harminc éven át voltam kirándulótársa. Ő azzal tisztelt meg, hogy bizalmas barátjává fogadott. Nincs közös fotóm Kodály Zoltánnal, Déry Tiborral (akinek beírása vendégkönyvemben is szerepel), Zelk Zoltánnal, Molnár Gézával, vagy a politikusok közül Barankovics Istvánnal, akivel együtt szónokolmajd. Antall Józseffel, (pedig háromszor találkoztunk). Csuka Zoltán költővel, műfordítóval éveken át barátságban voltam, kölcsönösen látogattuk egymást, de közös képünk - így hozta a sors - nem készült.
A sok híresség között vannak, akik a közelmúltban haltak el és szerencsére többen vannak még közöttünk élők. Az pedig csak olykor volt véletlen, hogy velük találkozva fotó is készült. Amikor ezekről a találkozásokról olvasnak, igyekezzenek teles szívvel feléjük fordulni, mert amikor írtam róluk, igyekeztem felmutatni értékeiket, egyéniségüket, életútjukat - habár csak sorokban, de mindezt a legnagyobb szeretettel és büszkeséggel tettem.
Végül, tegyék fel önök is a kérdést: miért voltak népszerűek az itt következő egyéniségek? Válaszom: azért, mert a saját területükön, nagyot, különlegesen értékeset alkottak mindnyájunk örömére és gyönyörűségére.

BÍRÓ ANDRÁS

VISSZA