Bíró András

Székesfehérvárott született 1923. május 3.-án erdélyi, értelmiségi család sarjaként. Iskoláit szülővárosában, majd Jászberényben és Budapesten végezte. 1941-től az Új Idők, az Új Élet, a Magyar Múzsa és a Forrás közölte írásait. 1944-ben a nyilasok munkaszolgálatra, Németországba hurcolták, az amerikaiak szabadították fel. Hazatérve bekapcsolódott az irodalmi életbe. Az 1946-ban megjelent ÉLŐ BESZÉD c. első verseskötetét Baumgarten-ösztöndíjjal jutalmazták, majd 1948-ban, a katolikus sajtó iránti elkötelezettsége és polgári származása miatt eltanácsolták az egyetemről, kizárták az írószövetségből, és csak 42 évvel később,1990-ben rehabilitálták. Második kötete 36 év multával, 1982-ben jelenhetett meg. Tiltottan is írt verseket, novellákat, regényeket és humoreszkeket. Az egyik kéziratos regénye 1972-ben átcsúszott a filmgyári cenzúrán. Ebből készített játékfilmet VÉGÜL címmel Maár Gyula. A film 1974-ben az NSZK-beli Manheimben, az első filmes rendezők fesztiválján Nagydíjat nyert. Több írását orosz, német, angol, francia, spanyol, japán és svéd nyelvre is lefordították. 1988-ban regénytrilógia írásába kezdett, amelyet 2000 tavaszán fejezett be .A trilógia első regénye a Keresztek kardok, koronák (1996), az Árpád-házi királyok korában játszódik. A második, a Liliomok, hollók félholdak (1999) a mohácsi csatavesztésig, a harmadik, a Szétszaggatva, megtaposva, megmaradva, (2000) Trianonig öleli fel a lófőszékely család sorsát. A hármas regény együttesen 2002-ben jelent meg VÉR ÉS ÖLELÉS címmel, amelyért a Szent György Lovagrend Nagykeresztjével tüntették ki Szegeden 2002-ben.