Bíró András

UTÓSZÓ a második, hasonmás kiadáshoz

Tíz esztendővel ezelőtt - harminchat év kihagyásával - ezzel a pengevékony kötettel tértem vissza az irodalomba, amely köszönhető volt a változó körülményeknek, de még inkább Rab Zsuzsa bíztató segítségének, Vargha Kálmán felém nyújtott kezének és a drága jó Reich Károly hitet és bizakodást árasztó, ajándékba nekem adott grafikáinak.
Az első kiadás háromezer példányából mintegy kétezret személyesen nyújtottam át leendő olvasóimnak a dedikálások alkalmával, a többi az akkori, állami könyvterjesztői hálózaton át találta meg a versszeretőket. Verseskötetemből nagynak mondható példányszám volt ez akkor is, de másokkal ellentétben bíztam az érzelemgazdagságot, a tisztaságot és a közérthetőséget kedvelő és kereső befogadókban.
Manapság, amikor az egyre nehezedő gazdasági körülmények miatt sok tízezren fordulnak el az irodalomtól s benne a költészettől, meglepetéssel tapasztaltam, hogy milyen sokan keresik ezt, az antikváriumokban föl nem lelhető kötetet.
Íme, most átnyújtom bíztatásul és vigaszként azoknak, akik hisznek a természet megújulásában és a szerelem szépséges, örök életében.

Bíró András Érdliget, 1991. Karácsony havában



Bíró András a kötet negyedik kiadásáról:

A SZÉPSÉG ÜNNEPE negyedik kiadásnak egyik példányát tartja most kezében Ön, a magyar líra értékei után kutató Kedves Olvasó. Amikor negyed századdal ezelőtt, ennek a karcsú kötetnek első kiadása megjelent, bíztam a természet örök szépsége és a romlatlan szerelem iránt fogékony Olvasó érdeklődésében.
Azóta három kiadás hatezer kötete fogyott el. Noha életem vége felé ballagva, erőm is fogyatkozik, nem volt szívem megtagadni a mai fiataloktól, de az idősebb korosztály tagjaitól sem ezeknek a verseknek negyedszeri megjelenését.
Mivel magánkiadásról van szó, Érd város önkormányzata anyagilag is segítette, hogy hatvanadik írói jubileumomra ez a szándékom megvalósuljon. Köszönetem ezért a manapság ritka segítségért!
A ma embere örökös rohanásában megfáradva, olyor eltűnődik: hol találja meg nyugalmát legalább egy kis időre, hogy megújúljék a természet és a szerelem nyugalmas tengerében? Például a költészet, a lírai feloldódás világában.
Ezért sem változtattam a versek sorrendjén és egyetlen szaván sem. Máig érvényesnek tartom az évtizeddel ezelőtt írott, a Mindenség litániája című vers befejező gondolatát, amelyben megfogalmaztam érzéseim imádságnak is beillő sorait: "Mindenki találja meg / a párját, / a boldog nemzés új forrásokat / fakasszon / a boldog őrület új tüzeket / gyújtson, / tüzeket, tüzeket / a szerelem tüzeit, / a Mindenségben / mindörökké / ámen"
E kötet versei feleségemhez, Máriához szóltak és szólnak. Az ifjan tett fogadalom nyolcvanon túl, még erősebben él bennem, mint hajdanán. A szépség ünnegyedik kiadásának ajánlását, ezekkel a verszárom:
"Ezért van az, ma már tudom, mi végre élek itt e fölön szeretni téged, amíg bírlak és elmúlni, ha időm betöltöm..'.'

Kelt Érden, 2006-ban, a költészet napján


VISSZA