Bíró András

UTÓSZÓ

Ebben a karcsú kötetben két korai költeményemet veheti kézbe az olvasó. A DÁVID ÉS GÓLIÁT című elbeszélő költemény a második világháború végefelé, a MÁRIA VALLOMÁSAI című prózavers a nagy világégés után, - a béke küszöbét éppen hogy csak átlépve - született.
Azóta több, mint negyven esztendő telt el, ám egyikük sem jelent meg nyomtatásban, csupán a MÁRIA VALLOMÁSAI című poémának első két darabja.
Vajon mi okozta némaságukat?
Mindkét költemény első lektora, - olvasója - Sík Sándor, a neves költő, irodalomtörténeti és egyházi író volt. A frissiben elkészült DÁVID ÉS GÓLIÁT-ot neki küldtem el 1944 január végén, Szegedre, ahol az egyetemen tanított.
És, micsoda történelmi fintor! A kézirat, levele kíséretében, éppen a német megszállás napján érkezett vissza Szegedről, Budapestre. Javasolta: a háború végéig várjunk ezzel a "szépen megírt, színesen megrajzolt cselekményű, sodró erejű, profán költeménnyel." Levele végén türelemre intve vigasztalt azzal, hogy a cenzúra amúgy sem engedélyezné ezt a békevágyó, békét igenlő, a háborút elítélő verset.
A MÁRIA VALLOMÁSAI-t már Budapesten, személyesen adtam át Sík Sándornak, 1946 január végén. Örültem, hogy észrevette: ebben a nagylélegzetű poémában számomra a bibliai téma csupán háttérként és eszközként szolgált arra, hogy alázattal próbáljam kifejteni a gyermekét féltő, a gyermekéért aggódó anya fájdalmait. A nagy világégés után sokezer Mária várta: mikor tér haza a frontról gyermeke? Ez akkoriban mintegy aláhúzta a költemény időszerűégét.
Négy évtized alatt többször költözködtem. Ez a két poéma egy számomra közömbös iratcsomó közé keveredett s már elveszettnek tekintettem mind a kettőt. Csak 1985 tavaszán, Érdligetre költözödésem után, egy iratselejtezés alkalmával került elő.

VISSZA